lucababa blog

éves lettem, jipijájé. Április 14 a nagy nap ugye. Úgy kezdődött, hogy reggel anya valami nagyon furi zenére, furi mozdulatokkal illegett-billegett be a szobámba, és egyfolytában vigyorgott. Táncolt. Legalább is ezt adta be nekem. Aztán lementük és ott várt a legújabb játékom, a szülinapi ajándék első fele, egy menő oroszlános babataxi, aminek zenél az orra. Ki is próbáltam:

Nem mondom kicsit megilletődtem a járgány láttán, de azért megbarátkoztam vele elég gyorsan:

A szülinapom alkalmából apa nem dolgozott, és az eredeti tervek szerint az állatkertbe mentünk volna. De mivel nem volt olyan nagyon szép idő, inkább a dzsungel felé vettük az irányt...

Na jó, persze nem is az igazi dzsingelbe, hanem a Tropiacarium-ba. A legjobb az volt, hogy a nagy akváriumnál, ahol a fejünk fölött úsztak a cácá-k (cápák - a szerk.) kinézett magának a legnagyobbb rája, és mindig odajött hozzám smúzolni.

Nagyon-nagyon élveztem, majd apa megcsinálja a filmet is valamikor, ha kicsit felpörög végre. Mire hazaértünk, elég szép idő lett, úgyhogy menőztem egyet a napszemcsimmel, hiszen már tökre nagy csajszi vagyok.

Hát csoda, hogy anya úgy szeret? És persze én is imádom őt:)

Szóval így telt a nagy nap, viccesen, vidáman, hármasban.

update: az ajándékom második részét, anya saját készítésű nyusziját (amin éjt napallá téve dolgozottt) másnap kaptam meg. Szép rózsaszín, csíkos a hasa, a füle meg a talpa, és tényleg nagyon aranyos és szép. Látjátok ugye?

Tegnap a papa és apa felszerelte a hintát a nappaliban is, úgyhogy akkor is tudok hódolni mostani kedvenc időtöltésemnek, ha éppen olyan rossz idő van, mint tegnap volt. Persze azért az igazi kint az udvaron, ma még énelkeltem is közben apának:)

Remélem a Domi ezt nem nézi meg:) Vagy ha mégis, akkor nem érti félre. Domi téged is imádlak! Puszi

Nyulak a papáéktól, vendégek Sopronból, ajándék és csoki hegyek. Röviden így lehet összefoglalni az első Húsvétot. Kicsit hosszabban meg valahogy így:

ps: Boldog szülinapot papa, Laci és Alexa néni:)

Na, így állok (ülök) én:

Bezonyám, ma felálltam teljesen egyedül, és néhány másodpercig tartottam is magam a rajongórácsnál, miközben anya a konyhában sertepertélt. Erről persze nincs videó, de cuki voltam tegnap este is, ahogy nyomtam befelé a bulátát.

Tökre jó kis hétvégém volt: szombaton meglátogatott minket Zsozsi, Heni és Balázs, és apáék megejtették az év első grillezését. Úgy tűnik azonban, hogy a grillsütő még téli álmot aludt, mert nagyon lassan sült a hús. Mindegy nekem volt mit ennem...

Szóval kaptam egy kis tenisz-szettet, majd apa megtanít jól játszani remélem, de egy biztos: az ismerkedést a labda megkóstolásával kell kezdeni, hogy érezze az ember...

A vasárnap a tujavásárlás jegyében telt, mivel a a terasz előtti tiszafa nem bírta a téli gyűrődést. Nem mondom, nagyon érdekes volt a kertészetben, minden kis növényt jól meg kellet tapiznom, mire kiválasztottuk, hogy melyikeket vigyük haza. Úgy kifáradtam a nagy növénytesztelésben, hogy hazafelé kábé 1 másodperc alatt elnyomott a buzgóság a kocsiban.

A ma délutánt pedig tulajdonképpen a kertben töltöttem, mert nagyon-nagyon szép idő volt: először is füveztem kicsit anyával és Topival, aki egyáltalán nem bírt magával, úgy örült nekem.

Aztán aludtam kint egy jó nagyot, mikor feérebredtem, akkor pedig már ott volt mama és Tomi. Tomi segített apának fát ültetni, én pedig a mamával süti-sütiztem. Ő is eléggé örült nekem, ugye?

Fú, apa ma nagyon sokat dolgozott, egész nap alig dugta ki az orrát a dolgozóból. Mivel nagyon hiányoztam neki közben nyilván, ezért aztán úgy döntöttem, hogy jól körbecangázom a dolgozót, és közben gyönyörködhet bennem az öreg. Na milyen vagyok?

Bikinim ugyan még nincs, de vasárnap olyan szép idő volt, hogy miután megköszöntöttük  a martoni papát névnapja alkalmából, Tündivel és Tomival meg apáékkal lenyomultunk a Velencei tóra sétafikálni meg fagyizni meg palacsintázni egyet. Mivel eléggé kimerültem a nagy köszöntésben, így a séta első felét szépen átszunyókáltam. Aztán Tomiék megpattantak és apáékkal folytattam, immár úgy, mint egy nagy gyerek: teljesen felülve a kocsiban.

De mivel a nap nagyon sütött és az én szuper szemüvegemet otthon hagytuk, így lenyúltam anyáét... 

Jó hát nem éppen előnyös elismerem, mivel elég kicsi még a fejem, de azáért nagyon sok okosság van ám benne, meg minden, amin túráztathatom a "kis szürke agysejtjeimet". Valahogy így.

Ha Micimackónak lehetett zelefántja, akkor nekem meg lehet zsebrám, az biztos. Ma a Kata leglább is azt mondta nekem, hogy a püsskockáimból nem is zsiráfot, hanem zsebrát lehet kirakni. Hát ha ő mondja...

Ma egyébént mérés volt: 8,72 vagyok, vagyis szépen építem a testem tovább:)

Ez nem kétséges, íme a bizonyíték:

Íme a videó a tulipánnal. Hát nem vagyok cuki?

És ennek csalhatatlan jeleként még nagyobbakat alszom a napsütötte teraszon. Tegnap Topi is csatlakozott.

Alvás után pedig jön a játék, és mivel már pöpecül mászok, anyáék egy komolyabb kerítéssel próbálják kijelölni nekem, hogy meddig és ne tovább.

Ez a kerítés egyébként egy leesésgátló, hogy anya éjjel le ne forduljon az ágyról. Napközben pedig nekem jelenti a határt, meg itt próbálkozgatok a felállással, satöbbi. Mostanában egyébként eléggé ragaszkodom anyához, valami szeparációs félelemről beszélnek az ősök, és néha Szepinek is hívnak. A lényeg, hogy ezen a kerítsen át látom mi történik az előszobában, meg a konyhában, ha anya éppen ott sertepeltél. Szóval fáin.

Nos itt a tavasz, és úgy néz ki, hogy anya kedvenc virága nekem is nagyon bejön. Tényleg tetszett. Lesz majd videó is, addig is két cuki kép.

Eléggé szeretek rámolni, nem vitás:

Vagyis tudok ülni. Persze eddig is tudtam, de ma először teljesen magamtól felültem. Mellesleg elkezdtem mászni is. Jó kis nap mi?

Tegnap kipróbáltuk, hogy milyen a szánkózás. Hát....

Először is: hál istennek sokkal jobban vagyok, lázam már nincs, néha hőemelkedés még előfordul, de asszem túl vagyunk rajta.

Szóval még a betgség előtt történt múlt vasárnap, hogy látogatóba mentünk Zsófiékhoz. Hát ők olyan szép helyen laknak, hogy csak na. Nem is nagyon volt kedvem aludni a látogatás előttre időzített séta közben.

Meg persze izgultam a vendégség miatt is, ami nagyon jól sikerült. Zsófinak is "kevés" játéka van, úgyhogy eléggé jól feltaláltuk magunkat, gondolhatjátok. És ahogy néztem, a felnőttek se unatkoztak.

Aztán sajnos másnap estére belázasodtam, orvos, gyógyszer satböbbi. Elég magas volt a lázam és a torkom is begyulladt. Szurit szerencsére nem kaptam, anyáék inkébb a szirupot választotték, amit első nap még simán megettem, aztán viszont nem adtam könnyen magam:) Na szóval péntekre már elég jól voltam, viszont kiütáseim lattem, úgyhogy irány a doktornéni, de sétálva ám, mert szép idő volt. Akkor még nem sejtettük mi vár ránk másnap. Hát ez:

Meg ez:

Mire hazaértünk tökre behavaztam.

De persze nagyon is élveztem ám, hogy esik.

Szóval ez volt a tegnapi expedíció, simán túléltük, ma pedig itt voltak a Tomiék látogatóba, meg megnézni, hogy kúszok. (Egyébként napról napra ügyesebben, gyorsabban és messzebre.) Plusz még hoztak két zsák ruhát Dobi Petiéktől, amiket innen is nagyon köszönök, nagyon sok cuki cucc:)

Így telt tehát a hét. Anya nagyon izgult, hogy sokat fogytam a betegség miatt, mert nem ettem semmit, csak ciciztem. Nos, a helyzet koránt sem vészes, mindössze 90gr-al nyomtam kevesebbet, mint egy hete. Vagyis minden OK.

Néhány napja már eléggé ügyesen próbálkozgatok a kúszással, és tegnap előtt végre elértem a DVD-ket és anya telefonját is.

ui: sajnos picit most beteg vagyok egyébként, begyulladt a mandulám, de igyekszem mihamarabb felgyógyulni.

Ma nagyot sétafikáltunk a Velencei tónál, anyáék ettek lángost és persze palacsintát is. Hazaindulást előtt én is kaptam nyamit a kocsiban, majd pedig előre ültem apához böfizni. A hangyás kapucnimat is felvettem, mert eléggé húzós hideg volt.

Na jó, persze, hogy csak marháskodtam:)

Jójó, tudok ám angyal is lenni, ha nagyon akarok:

A két kis fogam ott alul, az külön cuki mi?

Nos a helyzet az, hogy a kedvencem teljesen egyértelműem és természetesen a cicizés, és bár anya kitartóan próbálkozik a hozzátáplálással, nem vagyok valami nagy evő, egy-két kivételtől eltekintve. A gyümölcsök még csak-csak, de zöldségből kizárólag krumpli és borkkoli bírt lecsúszni eddig.

De ma apa beújított és hozott karfiolt (bio) és anya azt csinálta meg nekem krumplival (szintén bio). Mondhatom nyami volt a házikoszt, anyáék pedig láthatóan nagyon meg is örültek, hogy a brokkoli-krumpli zöldségtengely kibővül a karfiollal.

Estére pedig nyomtam egy kis szilvát, mert azt is eléggé bírom. Ugye látszik mennyire?

Elképesztően sűrű volt a december vége. Én nem gondoltam volna, hogy a Karácsony nevű valami olyan intenzív időszak kicsiny családunk életében, hogy nem is fogok tudni blogbejegyzést csinálni. Mivel azonban folyatosan kapom a kritikákat, hogy nincs semmi a Karácsonyról, hát íme pár kép és röviden az agenda:

Dec 24.:

A Szenteste hármasban telt a fa igazán nagy hatással volt rám, főleg, amikor apa még hálóban, de már a talpára erősítve behozta a szobába. Olyan jó illata volt, hogy csak na.

Ajándék: pom-pom-os karácsonyos könyv (1) és kisvonat állatokkal (2,3,4,5)

Dec 25.:

A tervekhez képest nagyjából egy órás csúszással indultunk sétálni, mivel kicsit később keltem reggel, mint szoktam, mert hát ugye bebejgliztem még este. Szóval dél körül indultunk neki a parknak, onnan pedig irány az Orosz nagyszülők rezidenciája. Ott volt Tomi, Tündi, Kata és Balázs is. Anyáék jót ettek, jót játszottunk, jól elfáradtam.
 

Ajándék: sütifaló bödön (6), bébimobil (7), kisgatya (8) labda (9), mesekönyvek (10, 11), bárányka (12), fürdős állatok (13,14,15,16), stb.

A kaja és ajándéközön után séta haza, közben persze muszáj volt aludnom, részben kipihenni a fárándtságot. Otthon már vártak soproni mamáék Adri és Gábor+ pár ajándék még:)

Ajándék: tanuló kutyus (17), mesekönyvek (18, 19), krokodil a kisvonatomhoz (20), foglalkoztató tábla (21) és 2 db mellvért (egész felső testes előke) (21,22)

Dec 26.:

A délelőtti séta kicsit hosszúra nyúlt, mivel nagyjából 2 és fél órát bírtam aludni. Anya így picit többet körözött a lakóparkban, ugyanis a Katáékhoz voltunk hivatalosak délelőttre. Anya persze nem akart felkelteni, így inkább kint fagyoskodott a metsző hidegben (én a jó meleg kis bundazsákomban húztam a lóbőrt), miközben az orosz család BAlázs szüleivel tesójával és unokahúgával már bent nagyban "bulizott". Végül azért csak bejutottunk mi is, kajáltunk picit és persze megint kaptam pár

ajándékot: békás evőszett (23), plüss viziló (25) és egy plüss zsiráf, aminek a lábára nőtt egy bazi nagy eper (25)

Ezzel  befejeződött az ajándékozön, és délután nálunk gyűlt össze a teljes család, enni picit, mert éhesek voltak, és inni persze, mert szomjasak is. És persze szépek:

 Szóval így volt.

Hát nem unatkoztunk.

Mondhatom jó kis évem volt, érdemes volt megszületni:) Nem kezdek itt nagy élmény-felidézésbe, mert ahhoz kevés a hely, de főleg az időm kevés, mert már indul is a nagy évzáró buli a Vampire Gang-es haverokkal.

Kemények vagyunk:

ui: a 2009-es esztendőt 8370 gr-al zártam...

Cuki vagyok, érdemes végignézni. (Gábor a "Hull a pelyhes"-t játsza, ha valaki  nem ismerné fel:) A hangszer anya fejlesztése.)