Először is: hál istennek sokkal jobban vagyok, lázam már nincs, néha hőemelkedés még előfordul, de asszem túl vagyunk rajta.
Szóval még a betgség előtt történt múlt vasárnap, hogy látogatóba mentünk Zsófiékhoz. Hát ők olyan szép helyen laknak, hogy csak na. Nem is nagyon volt kedvem aludni a látogatás előttre időzített séta közben.
Meg persze izgultam a vendégség miatt is, ami nagyon jól sikerült. Zsófinak is "kevés" játéka van, úgyhogy eléggé jól feltaláltuk magunkat, gondolhatjátok. És ahogy néztem, a felnőttek se unatkoztak.
Aztán sajnos másnap estére belázasodtam, orvos, gyógyszer satböbbi. Elég magas volt a lázam és a torkom is begyulladt. Szurit szerencsére nem kaptam, anyáék inkébb a szirupot választotték, amit első nap még simán megettem, aztán viszont nem adtam könnyen magam:) Na szóval péntekre már elég jól voltam, viszont kiütáseim lattem, úgyhogy irány a doktornéni, de sétálva ám, mert szép idő volt. Akkor még nem sejtettük mi vár ránk másnap. Hát ez:
Meg ez:
Mire hazaértünk tökre behavaztam.
De persze nagyon is élveztem ám, hogy esik.
Szóval ez volt a tegnapi expedíció, simán túléltük, ma pedig itt voltak a Tomiék látogatóba, meg megnézni, hogy kúszok. (Egyébként napról napra ügyesebben, gyorsabban és messzebre.) Plusz még hoztak két zsák ruhát Dobi Petiéktől, amiket innen is nagyon köszönök, nagyon sok cuki cucc:)
Így telt tehát a hét. Anya nagyon izgult, hogy sokat fogytam a betegség miatt, mert nem ettem semmit, csak ciciztem. Nos, a helyzet koránt sem vészes, mindössze 90gr-al nyomtam kevesebbet, mint egy hete. Vagyis minden OK.
Utolsó kommentek