Bikinim ugyan még nincs, de vasárnap olyan szép idő volt, hogy miután megköszöntöttük a martoni papát névnapja alkalmából, Tündivel és Tomival meg apáékkal lenyomultunk a Velencei tóra sétafikálni meg fagyizni meg palacsintázni egyet. Mivel eléggé kimerültem a nagy köszöntésben, így a séta első felét szépen átszunyókáltam. Aztán Tomiék megpattantak és apáékkal folytattam, immár úgy, mint egy nagy gyerek: teljesen felülve a kocsiban.
De mivel a nap nagyon sütött és az én szuper szemüvegemet otthon hagytuk, így lenyúltam anyáét...
Jó hát nem éppen előnyös elismerem, mivel elég kicsi még a fejem, de azáért nagyon sok okosság van ám benne, meg minden, amin túráztathatom a "kis szürke agysejtjeimet". Valahogy így.
Utolsó kommentek