lucababa blog

No comment

A mai napot szemelték ki anyáék arra, hogy először menjünk ki az utcára, eddig csak a kertben, meg a teraszon nyomultunk. El is indultunk nagy bőszen, de kábé egy perc múlva elkezdett cseperegni az eső, meg a szél is fújt, úgyhogy visszafordultunk, és anya az első terszon vagizott velem egy kicsit. (bent vagyok a kocsiban)

A nap persze hamarosan kisütött és így apa is nagyon büszkén tologathatott. (itt is bent vagyok a kocsiban)

A közepesen nagy városnéző (jó, szomszéd utcanéző) túrán egyszer azért kivetettem magam a kocsiból, hogy érezzék anyáék, hogy én is velük vagyok, nem csak az üres kocsit tologatják. Na szóval így telt az első séta a kerítésen túl, élveztem, de azért jó volt utána hazaérni. (na, itt végre látszom is)

Nyugalom, a kiképzést egy időre felfüggesztettem és ismét jókislány vagyok, bár abból nem engedek, hogy az éjszaka nagy részét anyáék ágyában töltsem. (valami egyébként azt súgja, hogy ma este merénylet készül ellenem) Cserébe egész éjszaka jól alszom, reggel tényleg átmegyek az ágyamba, és napközben is nagyokat nézelődök mikor nem cicizek vagy alszom. Szóval így vagyunk.

A soproni nagyszülők küldtek anyáról egy képet, ami ugyan 6 hetes korában készült róla, de apa látni véli a hasonlóságot közöttünk így is. Hát én nem tudom, döntse el mindenki maga. (a baloldali vagyok én)

Másrészt közkívántra íme egy kép anyáról és rólam, ami bizonyítja, hogy a kiképzést egy időre felfüggesztettem és anya továbbra is nagyon odavan értem:)

Miután úgy ítéltem meg, hogy anyáék kellőképpen odavannak attól, hogy milyen jó vagyok úgy gondoltam, hogy elkezdhetem a kicsit komolyabb kiképzésüket. Ma azzal nyitottam, hogy hajnali 2.00-kor ébresztőt rendeltem el. Kicsit morcosak voltak, mit mondjak:)

Aztán anyát vettem kezelésbe, és a nap gyakorlatilag a végeláthatatlan cicizések jegyében telik, amire láthatóan még gyúrnia kell. Már reggel 6-kor eléggé fáradt volt.

Pedig az este még csak most kezdődik:)

Ezúton is üdvözlök, minden kis pisis pajtást. Beck Zalán ma érkezett (vagyis nem tudom az időeltolódás miatt, de Apa ma reggel mondta), a kis süsü Viola Csenge pedig ma jött haza.

Öcsisajtok! Legyetek jók, ha tudtok! Mint én, hahahaha!

Kincsőnek üzenem, hogy elég nagy az az ágy négy kissárkánynak is, ne hagyd magad!

Valami közöm biztos van anyához.

Ez a kép nyáron készült róla, már vele voltam, de még nem tudott rólam. Gondolom ezért feküdt rám:)

Ez pedig én lennék tegnap, kábé pont ugyanabban a lajhárpózban nyomom.

A ma esti fürdés után kicsit elméláztam a sárkányommal, amit tegnap Zsófiéktól kaptam. Apa persze egyből felvette:

Végre ma kimentünk a kertbe anyával és apával, amire már nagyon készültem.

Azt a kis szőrös izét megnéztem magamnak, majd meglátjuk mi lesz, egyelőre nem nagyon érdekeltem, úgyhogy én is tojtam a fejére.

Kábé 10 percet voltam a levegőn, a védőnéni Éva azt mondta szép fokozatos kell hozzászoknom a friss levegőhöz. Hát én nagyon élveztem, kábé az első percben mély álomba szenderültem. Anya azért persze büszkén tologatott a fűben, miközben elmentünk megnézni, hogy apa egy másik málnabokra is kihajtott.

Azt mondják a reklámguruk, hogy gyerekkel meg kutyával mindent el lehet adni, hát tessék: a mintaapa:)

Sok boldog névnapot kívánok anyával és apával együtt papa!

(Természetesen minden Gyurinak sok boldogságot)

Szerintetek apa miért hív engem pocokfejnek?

Ma egy rövid időre meglátogatott az első barátnőm, Zsófi, aki már nagy, nemsokára egy éves lesz. Egy időre kölcsönad nekem egy csomó holmit, most kaptam meg a járókát, úgy érzem, van hova nőnöm benne.

Heninek üzenem, hogy nekem is bejön a kis zenélő sárkány, úgyhogy jól eltalált ajándék, mindent köszönök.

Jól megy a sorom, nincs okom panaszra. Anya és apa tulajdonképpen egyfolytában azt lesik, hogy éppen mit szeretnék csinálni.

Böfizni apa erős vállán...

...vagy éppen jól bebugyolálva aludni a nyitott ablaknál a kedvenc kalózos pokrócommal...

... vagy jóllakottam elnyúlni a puha ölben...

...vagy egyszerűen csak odabújni anyához!

Babaélet, én így szeretlek!

 ps: ma egyébként leesett a köldökcsonkom is, jippijájé! Végre jöhet a köldökpiercing:)

Egy angyal vagyok, ez nem is vitás, de azért a fürdés egyelőre nem a legnagyobb kedvencem. Anyáék egyébként azt mondják, hogy még szerencse, hogy legalább ilyenkor ordítok egy kicsit, mert különben tényleg olyan valószerűtlenül jó lennék...

Apa ma felvette, ahogy ébredezem

1 hetes lettem:)

Ezt a szép kerek ünnepet anyáék nagy-nagy örömére komoly OÁ-cióval köszöntöttem, majd jól beettem. Aztán a kiságyamban aludtam, de most reggel (szerda) anya maga mellé vett:) Hihetetlen, de nem bírja ki, hogy legalább egy kicsit ne aludjunk együtt.

Tisztelettel jelentem, hogy ma csak hajlai ötkor mentem anyáék ágyába, addig a kiságyamban nyomtam...

Egyébként hajnalban is inkább anya nyaggatására mentem bele, hogy alszok vele is egy kicsit, had örüljön:)

Tegnap délután megcsináltam az első valódi produkciómat: miután anya letett a hátamra aludni, én addig izegtem mozogtam, míg sikerült a jobb felemre fordulni, és ebben a pozícióban folytatni az alvást. Ezt tegnap délutám még legalább kétszer megcsináltam, és apa elmondása szerint ma éjjel is, bár erre nem emlékszem pontosan.

Apropó éjjel: nagyon szépen elaludtam az ágyamban fürdés után, 11-kor ettem, böfiztem majd aludtam tovább a helyemen úgy egyig. Akkor megint kelés, evés, kicsit megsétáltattam anyát, mert nagyon el voltak géberedve már szegénynek a lábai, apát is kinyújtóztattam picit, aztán irány az ágyuk:) Ott marha jó mondhatom, 3-kor, majd 5-kor és 7-kor kis evés aztán alvás délelőtt tízig.

Hiába na, úgy van, ahogy Vitya is írta a kommentben: mindenhol jó, de legjobb anya közelében.

Tegnap délután, miután aludtam egy hatalmasat, meglátogattak a nagyszüleim. Mind a négyen itt voltak, természetesen teljesen odavoltak tőlem. Vicces volt, ahogy nem győztek "egyezkedni", hogy éppen ki dajkálja a seggem. Eddig se gondoltam, hogy túl rossz sorom lesz ezen a világon, de a tegnap délután bebizonyította nekem, hogy nincs nagyon félnivalóm ilyen családdal:)

Orosz mamáékkal

A soproni mamáék meg vannak arról győződve, hogy egyik napról a másikra milyen sokat fejlődtem, és mielőtt elmentek ezt sokszor el is mondták apáéknak, akik ettől persze még büszkébbek rám. Nincs mese, körülöttem forog a világ.

Egy mindenkiért, mindenki értem:)

Kedves SMS-ezők, telefonálók!

Anya köszöni a sok-sok üzenetet, hívást, jókívánságot, mindent. És ezúton is elnézést kér azoktól, akiknek  még nem tudott, vagy elfelejtett válaszolni. Persze van mentsége: én, a földre szállt angyal!

ui: alvás tekintetében 2-0-ra vezet anyáék ágya a kiságyammal szemben. (Emlékeztetőül: pont két napja vagyok itthon:))

Az oroszok kivonulása után nagyot ettem és aludtam, és aztán kezdődött a nagy sírás, rívás. Mondjuk nem én voltam, hanem soproni mama, anya és adanagynéni. Hol felváltva, hogy egyszerre, hol kánonban, hol szólóban nyomták. Én pedig szépen aludtam, kézről kézre járva: Itt a mamával, majd a papával:

A tegnapi nap a látogatások jegyében telt. Először a védőnő, majd Kinganéni (ő a gyerekorvos - a szerk.) látogatott meg, és jól meg is vizsgáltak, minden rendben. Anyáék majd szétfeszültek a büszkeségtől, mert mindeketten azt mondták, hogy kifejezetten szép csecsemő vagyok. Még jó, hogy:)

Azután jöttek az oroszok: Tomibátyó, Tündi Kata és Balázs. Hát persze, hogy odáig voltak velem.
 

Az a helyzet, hogy elég jól bírtam az új körülményeket, és mivel anya cicijéből már jön tejci, elég jól elvoltam, amikor odatett maga mellé, hogy ehessek egy picit. Aztán meg együtt aludtunk. Apa picit tartott az első éjszakától, de igazából nem volt miért. Aludtam, és ettem elég sokat, párszor bekakiltam, hogy anya tudja gyakorolni a tisztába rakást, de azért őket is hagytam nyugodni (mondjuk persze főleg apát, mert anyát elég sokat nyagattam a kaja miatt. Cuminak használom a cicijét, de nem szóljatok neki:)

A képek a tegnapi hazaútról, és a megérkezésről valók.  Eljöttek apa szülei meg Tomibátyó megnézni, hogy mennyit változtam egy nap alatt, és nagyon jó kislány voltam, végig aludtam nekik. (Közben a soproni mamáék skypon néztek:). Hiába na, én már tényleg a XXI. század leánya vagyok.) Kicsit azárt fáradt vagyok a sok cicizéstől, megyek pihenni, sziasztok!

Bár eredetileg úgy volt, hogy szombaton jövök csak, de apáék tejfakasztó bulija olyan jól sikerült, hogy híztam mára 30 grammot, így már ma hazajöhettem. Kicsit aggódom apa miatt, úgy látom még nem heverte ki teljesen a tegnap éjszakát. És azt még csak sejti, hogy ma még keményebb lesz:)

Szóval minden rendben van, tetszik a lakás, a szobám is okés, és láttam egy fura jószágot az udvaron, de őt még majd jobban meg kell figyelnem.

Most nincs sok időm, mert fürdünk meg látogatás, meg evés-alvás van, de ideteszem azt a képet, ami apa kedvence. Ma készült, úgyhogy friss. Tényleg cuki vagyok, na:)

Mit mondjak elég mozgalmasan telt. 6 körül odapattintottak anyának, hogy leszek szíves kicsit szopizni, vagy mit csinálni. Én tettem a dolgom, aztán mivel anya még kicsit fáradt volt, visszavittek a többi kispajtáshoz. Kicsit untam ott a banánt, de aztán eljött a megváltó, anya persze, és 10 körül magához vett. Ahogy most áll a helyzet úgy tűnik, hogy nem is nagyon ereszt egy ideig...

Az oltásról már volt szó, de a mai nap lényege, hogy megismertem a családom egy másik részét: Voltak itt meglátogatni. Igyekeztem a legjobb arcomat mutatni nekik elsőre, remélem sikerült.

Mivel apa 9 hónapon keresztül minden este nyomatta nekem, hogy jó evő leszek, hát prezentáltam neki egy háromnegyed órás szopizást, ő legalább el tudta közben mesélni Tomi bátyónak, meg Tündinek, hogy mik történtek velünk az előző este. De hogy ne legyen hiányérzetük mutattam nekik pár trükköt is, mikor anyával visszamentünk hozzájuk: azt kifigyeltem, hogy nagyon tetszik mindenkinek, mikor anya ujját elkezdem szopizni sírás helyett. Ezt bedobtam nekik. Hát mit mondjak, nagy sikerem volt.

Aztán jöttek apa szülei, meg Kata és Balázs. Nekik bedobtam a jaj de jó kis lány figurát, természetesen arattam. Aztán persze kiderült, hogy felesleges volt túlságosan megerőltetni magam, némileg ugyanis elfogultak velem szemben úgy láttam, legalább is fényesen csillogott a szemük akkor is, amikor átváltottam sírósba.

Végül Ada jött és Gábor. Ekkorra már annyira ki voltam fáradva, hogy nekik nem igazán mutattam semmi extrát, ami megint bejött, apának azt mondták, hogy egy földre szállt angyal vagyok.

Hát így telt az első napom, izgatottam várom mit hoz a holnap...