lucababa blog

Noshát, senkinek sem kell izgulni anya miatt, egész nap azt csinál, amit akar. Itt például olvas:

Méghogy egy kisbabával nem egyszerű az élet...

Ma délelőtt anya karjában jól kinyújtóztattam magam. Mit ad isten, spapánál éppen kéznél volt a kamera.

Ma eljöttek anyáék keresztgyerekei, az én kereszttesóim, Rebeka és Márk, alias Beki és Kuci. Na meg az öregek, Szandra és Laci. Mivel Beki nagyon szeretett volna megfogni, ezért anya odaadott neki. Aranyos volt, és picit meg volt szeppenve amikor belehuppantam az ölébe. Na jó, ahogy az a képen is látszik kicsit azért én is!

Jó volt a Beki ölében, de igazából Lacinál nyugodtam meg. Ezen persze nincs is mit csodálkozni: mi kopaszok jól összetartunk ugye.

Természetesen a Szandra is dajkált, sőt ő dajkált legtöbbet, de arról valahogy nem készült fotó. Arról viszont igen, sőt videó is, ahogy az egész csapat a parkban nyomul.

Jó kis nap volt!

Az első bádimat ki is nőttem. A baglyosat ráadásul. Ennyi volt, kész. 4210 gr, az már nem piskóta.

Ma délután kocsi nélkül is kimerészkedtünk az udvarra, és apa unszolására anya rám adta a - spapa szerint - rákhalász sapkámat. Ha rákhalász, ha nem, a lényeg, hogy még legalább 4 számmal nagyobb a buksimnál. Mindegy, apának így is bejövök, az tuti, mert állandóan vigyorog, mikor nála vagyok.

Miután apa visszapasszolt anyának, anya belefeküdt velem valami színes ízébe. Az elején picit fura volt.

Aztán pedig kis híján elaludtam.

Végül persze mégsem, mert eszembe jutott, hogy elég éhes vagyok, úgyhogy bementünk cicizni. Szóval ez volt a mai kert túra, asszem sok ilyen lesz még...

Az esti szopizás utáni fektetés apa reszortja általában, több kevesebb sikerrel abszolválni is szokta. Sétálgat velem, böfiztetget, leül, feláll, és próbálkozik hátha bent maradok az ágyamba huzamosabb ideig. Van amikor egészen sokáig bírom, van amikor csak percekre vagyok hajlandó  a kiságyban lenni, szóval ahogy éppen úri kedvem tartja. Szóval az altatás: a mainál az egyik pillanatban mindkét kezemmel úgy csináltam, mintha átölelném apát. Mit mondjak, odáig volt persze az öreg:)

Tegnapelőtt kaptam Adadadától egy bűvös kockát. Na hát így játszok vele egyelőre.

Ma először voltam Orosz mamáéknál. Sok mindenre nem emlékszem, mert végig aludtam, és csak beugrottunk a parki séta előtt pár fotóra, de ők nagyon örültek nekem megint. Mint mindig persze:)

A parkba pedig ezúttal elkísért minket Orosz mama is, sőt ő tolta (majdnem) végig a kocsit. Persze egy-két fotóra azárt megálltunk, de nagyon nem lehet ilyenkor pihenni, mert nem csípem, ha csak úgy álldogálll a kocsim.

Ada nagynéni ma eljött hozzánk, és hozott valami fura holmit, amit anya majd magára teker, és közben engem is belerak. Erre még befizetek, de a lényeg, hogy nagyon jó a cucc, bár a fejem kicsit torzult a kipróbálásnál...

Na jó volt igazi dajkálás is, persze.

Az orosz mamáék hoztak ebédet apáéknak, és ha már itt voltak, hát jól megdajkáltak. Eljött a Tomi is, de ezúttal ő nem dajkált. A mama biztos nem is engedte volna neki, mert szegény papa karjában se hagyott valami sokáig:)

Nekem mondjuk mindegy. A lényeg, hogy valaki dajkálja a popóm.

Aztán, mivel nagyon meleg lett, anya rámadott egy szerintük nagyon menő rövid ujjú bádit, ami nekem is nagyon bejött. Apa mellkasán rögtön el is nyomott a buzgóság.

Miután anyáék nagy nehezen összeszedték magukat, elindultunk a parkba, persze a menő rövidujjúmban.

A parkban pedig egész úton odafelé azon gondolkodtam, hogy akkor most végül is menő, vagy nem menő ez a rövidujjú cucc...

Anya tisztára kikészít. Mindenáron azt akarja, hogy olyan legyek, mint ő. Vagy mint egy bagoly, vagy mint egy mormota. Ezt mondja apa. Ugyanis tegnap és ma is reggel kicsit ráhúztunk még az alvásra. Ebben a pozícióban ma pl 10.45-ig aludtunk:)

Ezek után apa persze sejti mitől van az, hogy az eddig olyan sima esti fektetések nem mennek gond nélkül. Tegnap még 23.45-kor is nagy kerek szemekkel nézelődtem a karjaiban, miután 21 óra óta próbált altatni. Aztán szopiztam egy jót, és anya mellé bújtam, aztán együtt aludtunk:)

A ma délutáni séta után a kertben még ráhúztam egy kicsit a pihenésre. A kis szőrös meg odakuporodott a gépem mellé. Apa és anya szerint vigyáz rám. Ez mindenesetre megnyugtató.

Ilyen őrség mellett persze méginkább édes az álom.

Egy hónapos lettem. Olyan nagyon kifárasztott az egész napos ünneplés (anya karjában persze:), hogy majdnem elfelejtettem ezt a blogbejegyzést. Már el is aludtam, mikor anya lefotózott, hogy legyen egy mai kép is.

 Már..annyira...el...vagyok..alélva, hogy ali...g b.í...rok.. ébre....

Apa feladata volt mára (többek között), hogy szerezzen be nekem valami nyári sapka-szerű holmit, mert elég jó idő volt idáig. (Mára persze hűvösebb lett.) Szóval kettőt is hozott az öreg, egy 39-est és egy 41-est. Ekkora fejem azért még nincs persze (34-es van), de azért cukin állnak ezek is, főleg a kisebb.

Semmi baj apa, azért köszi:)

Na hány hetes vagyok ma?

Most mondjátok meg, ezekkel a nevekkel illetnek a drágalátos szüleim. Hihetetlen, főleg a Manci durva szerintem, ezt speciel anya találta ki, rögtön a Manóvári után:) Apa meg? Ma este fürdés előtt- gondolom a hónaljig felhúzott gatyám miatt - először Obelixnek, majd mini Obelixnek aztán pedig Töpszlixnek keresztelt el. Nem semmik mi?

A balos képen egyébként a reggeli tündért (jó, a gatyám tényleg kicsit Obelixesen áll  a pocakomon:)), a jobboson a fürdés előttit lehet csodálni. Tessék:

A mai napom is éppen olyan stresszes volt, mint az összes eddigi. Délelőtt tíztől egyig például ezt csináltuk anyával a kertben:

Délután pedig nekiindultunk az eddigi legnagyobb kirándulásnak, a parknak. Anyáék kicsit paráztak, hogy hogy viselem majd a kocsikázást, de persze egy angyal voltam az autóban is.

Véletlenül pont összetalálkoztunk a Süsüékkel, úgyhogy a nagy sétálás, meg játék után készült egy közös kép a csajokról. A kocsiban természetesen én vagyok, a kendőben pedig a legkisebb süsü, Viola Csenge, akinél egy héttel öregebb vagyok, ugye. +Vitya, Kincső és anya.

Csenge nővére, Kincső már oviba megy, így nem csoda, hogy repülni is tud...

 Szóval így telnek napjaink, jól vagyunk:).

Jaj majdnem elfelejtettem, hogy tegnap meglátogattak minket Krisztiék. A kis Alíznak nagyon tetszett a jövendőbeli nagy haverom Topi, annyira lekötötte a figyelmét a kis szőrös, hogy viszonylag simán csúszott neki a tejbepapi. Hát hajrá, csak így tovább!

Ma reggel, egy szép színes kukac mászott be a járókámba, ami elég izgalmas volt ahhoz, hogy kábé egy percig lekössön. Azt mondta egyébként, hogy Amerikából jött, az Ildiéktől. Hát kösz.

Azután persze meg kellett nyugodnom anya ölében:

Apa blogot ír.

Apa blogot ír.

Apa, hogy írod azt a blogot...

Én meg közben jót alszok.

Ami nem is csoda, hiszem ma a nagyon jó időnek köszönhetően kétszer voltunk sétálni, a második etap után pedig még mindig alszom a teraszon, pedig fél háromkor (!) ettem utoljára.

Lesz ám ordítás mikor felkelek, hogy mennyire éhes vagyok:) Na kezdem is!

A délutáni séta már nagyon jól megy. Tegnap sétáltuk eddig a legnagyobbat, elmentük a játszótérig, amit minden bizonnyal megteszünk még majd pár százszor az elkövetkező években. Mivel a nap még eléggé zavar, apa vett egy hyper napernyőt, és anya továbbra is batekarja a kocsit egy pelenkával, miközben a szúnyogháló is le van gombolva, úgyhogy eléggé fel van spécizve a járgányom, nem vitás.

Ennyit a kocsimról.

Ma délután csinálta apa ezt a képet, valamiért eléggé belelkesülnek, ha nézelődök egy kicsit...

Bizony, bizony így rohan az idő, már tökre öreg vagyok. Ma megint itt volt védőnő Éva néni és nagyon megdícsért, hogy milyen szép vagyok, meg ilyenek. Még jó hogy:) Meg is mért persze, 3570 gr-ot mutatott a mérleg. Emlékeztetőül: 2730 gr voltam, mikor hazajöttem, 2850 születésnél. Szóval jól táplálnak na.

Anyáék csináltak rajtam egy hevenyészett magasságmérést is, kábé 54 cm vagyok, de ez  még semmi. Ilyen nagyra növök:

Először is gratuláltam anyának névnapja alkalmából úgy 7 körül, aztán a kivételes napra való tekintettel kicsit még belehúztunk az alvásba. Délelőtt evés, nézegetés, kicsi alvás ritmusban nyomtam, aztán megjöttek soproni mamáék és mentünk egy elég nagy kört a környéken, már nem is nyekeregtem közben:)

A mai napot egyébként jórészt kézben töltöttem, nem tehetek róla, hogy mindig valaki tartani akar. Itt például soproni mama. Most nézzétek meg milyen boldog, hogy foghat. Hát lenne szívetek megvonni ezt tőle? Ugye nem:)

Most éppen a fürdés utáni szopit nyomom, aztán irány a kiságy egy ideig, majd anyáék ágya.

ui: Ma már másodszor nem bőgtem fürdés közben, amitől anyáék teljesen odavannak

Drága, drága anya, úgy szeretlek, és boldog anyák napját kívánok! 

Minden anyukának sok puszit küldök, és minden kis lurkónak azt kívánom, hogy szeresse úgy az anyukája, ahogy az enyém engem szeret!

Délután anya leadott egy picit apának, neki viszont ugye nem finom a cicije, úgyhogy kénytelen voltam találni valamit anya helyett. Asszem az ujjamat majszoltam egy ideig...

Hát ehhez nem is fűznék hozzá semmit:)

Az embert már nyugodtan csuklani se hagyják, egyből előkerül egy kamera...