Az oroszok kivonulása után nagyot ettem és aludtam, és aztán kezdődött a nagy sírás, rívás. Mondjuk nem én voltam, hanem soproni mama, anya és adanagynéni. Hol felváltva, hogy egyszerre, hol kánonban, hol szólóban nyomták. Én pedig szépen aludtam, kézről kézre járva:
Itt a mamával, majd a papával:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek