lucababa blog

Én ugye nem is foglalok állást, mindenki döntse el maga. (Egyébként természetesen már mindenféle verziót hallottunk:)

Édibaba	Cukimanó	Hát ez a golyó meg ki?

Erste Bank

Jó, az biztos, hogy nagyon jó érzés nekem anyához szorosan odabújni, de tévedés lenne azt gondolni, hogy ezt csak én élvezem fenemód. Láthatóan anya is bírja nagyon, ahogy össze vagyunk kötözve egymással.

Ilyenkor általában nagyot alszom, de ma valahogy inkább nézelődni volt kedvem.

Végül aztán a nap is kisütött, így anya letűrte a sültömet. Hát így tényleg kicsit viccesen néztem ki.

A lényeg persze, nem a divat, hanem hogy már több, mint kétszer annyit nyomok a latban, mint amikor megszülettem. Ma 5720 grammot mutatott a mérleg.

Akkor ahogy ígértem itt a kacagós videó is:

Az a helyzet, hogy ebben a nagy melegben nem igazán van erőm blogot írni, leginkább csak úgy olvasgatni van kedvem a hűvös szobában.

Vagy anya hasára kötve aludni az árnyékban. Ezt az új típusú felkötözést egyébként nagyon komálom, az elmúlt pár napban minden nap szunyókáltam így. A hőséget így azért könyebben lehet bírni:)

Persze a legjobb ilyenkor a vízben, legalább is a felnőttek azt mondják, de a kerti pancsiba én még nem mehetek. Ada és Gábor viszont kipróbláták vasárnap, és persze nekik is bejött. Már alig várom, hogy én is belenőjjek a pancsiba.

Adáék hétvégi látogatásán készült egy jó kis videó is, azt holnap felteszem, na sziasztok.

Produkció: tá-tá-tá-tá!

A helyzet az, hogy több visszajelzés is érkezett a tegnap feltett fotókkal kapcsolatban, és hát mit mondjak, nem volt mind túlzottan bíztató. Soproni mama talán még most se tudta kiheverni azt a sokkot, amit a buborélkfújós Bud Spencer kép okozott neki. Sőt voltak olyanok, akik szerint azon a képen nem is én vagyok:)

Egyébként az a kép ayának se tetszett túlságosan, de apa szerint vicces... Hát köszi!

Na mindegy ami volt, volt, cserébe ma csupa cuki kép jön!

Itt az esti szipókázás után pihizek anya kezében, majd apánál az Alexa boszitól kapott pihe-puha macskámmal.

Ezek pedig a fürdés előtti pillanatok. Szépen tartom az okos fejem...

Itt pedig már pancsikázás közben vagyunk. Egyébként már nagyon csípem a fürdést, leginkább nagy szemekkel nézelődök közben, vagy pedig vicces pofákat vágok apa és anya nagy örömére.

Ja igen, majdnem elfelejtettem: anya úgy gondolja, hogy kezdenek jönni a fogaim... Hát én nem tudom, de valami van, az tuti, apa is azt mondja, hogy mintha látna az alsó ínyemen valamit.

Hát ez van, remélem ezek a képek már jók lesznek.

A ma délutáni séta után kicsit kifeküdtem még ejtőzni a teraszra, mit mondjak, elég jól éreztem magam, a szuper dzsungeles székem úgy tűnik szabad téren is beválik:)

Ahogy a képeken is látszik, elég jól elvoltam, tisztára olyan volt, mintha egy trónuson csücsültem volna.

A fürdés előtti szopi után beugrott Tomi és Tündi, Tündi végre meg is dajkált. Öszintén szólva nem is értem, hogy bírta ki idáig nélkülem...

Aztán meg persze le se akart tenni. Mivel nagyon jól elvoltam, kimentünk picit levegőzni az udvarra, amihez anya feladta rám a legújabb sapimat. Apa szerint elképesztően menö vagyok ebben a madárlövő kalapban, sztem is jól áll természetesen, csak azt nem értem, hogy miért emlegetett valami Bud Spencert a Tomi, miközben azt stírölték, ahogy gondtalanul fújom a buborékokat...

Ma a martoni mamáék hoztak ebédet anyáéknak, eljött velük Kata is, és ha már itt voltak, hát csak természetes, hogy jól megdajkáltak.

Délután pedig Zsófiék látogattak meg minket, hát persze, hogy Heni is jól megdajkált, amin Zsófi azért kicsit meglepődött:)

Már kezdődik a féltékenység, pedig még csak alig múlt egy éves, én meg még nem vagyok 3 hónapos se. Jó barátnők leszünk, az tuti:) Na szóval Heni is jól megdajkált, Zsófit is kiengeszteltem, mert megengedtem neki, hogy nyomuljon egy kicsit a dzsungeles székemben, aztán pedig Topival is egészen összehaverkodott.

Jó kis nap volt!

Ma először döntöttem úgy, hogy megmutatom, hogyan tudok hangosan kacagni. Nagy sikerem volt, mit mondjak:

A tegnapi szuri helye mára szinte nem is látszik, de anyáék továbbra is borogatták nekem, ami tényleg jól esik. Mivel a speckó kötöző elfogyott, anya kitalálta, hogy a bevizezett gézlapot egy levágott zoknival fogja oda a combomra. Így nem csúszik le és nem is szorít. Anya okos. Egyébként nagyon komolyan nézek ki ezzel a borogatással: ez az első igazi harci sebesülésem:)

A mai nap kicsit keményen indult: 9.10-kor jelenésünk volt a védőnőnél meg a gyerekorvosnál. A védőnőnél semmi gond nem volt, nade Kinganéninél... Bizony bizony, szurira mentünk. A bal combomba kaptam, sokmindentől meg fog óvni és tulajdonképpen én egész jól viseltem, csak a szúrásnál sírtam. (Hogy ki viselte nálam nehezebben azt nem árulom el, mert nem szép dolog árulkodni, csak annyit mondok, hogy nagy szerencse, hogy apa is velünk volt:) Szóval a dokinál összefutottunk Vityáékkal. Ők Csengével jöttek szurira, Kincső pedig elkísérte őket. Előttem voltak, úgyhogy mire odaértünk Csenge már túl volt mindenem, de a lényeg, hogy megbeszéltünk egy délutáni sétát a parkban. Ami jól is sikerült, Csenge a kendőben én pedig a kocsiban aludtam végig. Csak a végén keltünk fel...

Ja igen, a védődő 5260 grammnak mért, és 56 centinek, vagyis növök, mint a bolondgomba. (copyright anya)

Tegnap kaptam anyáéktól egy szuper dzsungeles pihenőszéket. Tud olyat a szék, hogy csicseregnek a madarak, huhognak a majmok, szóval tisztára olyan, mintha az esőerdőben lennék. Ja és zenél is. Nagyon jól elvagyok benne, hallgatom a vízesést, meg a dzsungelhangokat és kiszúrtam a jobb oldalon egy mosolygó majmot. Szóval nagyon jó, élvezem, mint egy "kisállat"...

Nem tudom miért, de anyáék talán azért vannak oda a legjobban, amikor így mosolygok, hát délután produkáltam kicsit magam nekik.

Azok után, hogy tegnap közel 35 fok volt, és mezítláb nyomattam egész nap, mára olyan hideg lett, hogy még a lakásban is sapkában vagyok:) És jól odabújok anyához, mert ott olyan jó meleg van.

Bocsika, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem de nagyon sűrű napjaim vannak, nem igazán volt időm ideülni a gép elé, de akkor most:

A hétvégén nagy családi banzáj volt nálunk, mivel soproni Mama 60 éves lett. Így egy kicsit ő is a középpontba került, de természetesen a fő műsorszám továbbra is én vagyok. Mellékesen pont a nagyi szülinapján töltöttem be a 2. hónapot, így már én is szép kort értem meg, ugye.

Lényeg a lényeg: a hétvégén az ünnepeltek körül forgott a világ.

Hát nem vagyunk édesek így hatvan évesen és két hónaposan? Most komolyan!

Az persze titkos, hogy mit súgott a mama itt a fülembe, de talán az arckifejezésem eléggé árulkodó...

Aki jól figyel, az ezen a képen is felfedez. (Igen, igen, a mama kezében ott vagyok a képen, amit egyébként papa rajzolt mamának szülinapi ajándékként. Így lettem ajándék is:)

Szóval a hétvégén megvalósult a totális nőuralom (természetesen itt is ott vagyok, a kocsiban)!

Tény, hogy a napcszemcsi, amit a napokban kaptam, még egy kicsit nagy, de az tuti, hogy laza vagyok benne. Őrült laza...

Szóval csak annyit mondhatok, hogy legyetek ti is lazák. Ha tudtok:)

Na csőváz!

A tegnap délutáni nagysétát a parkban ejtettük meg, nagyon szép idő volt, sőt már-már túl meleg, de azért anya élvezte:)

A nagy melegre való tekintettel anya feladta rám azt a kalapot, amit smama varratott, azon felbuzdulva, hogy pont ilyen volt anyának is kiskorában. Kicsit még nagy, de tény, hogy jól szellőzik, könnyű, és olyan szép a fejem benne, mint egy szépen kinyílt virágszál.

Ahogy már írtam, tegnap beugrott hozzám Adadada és Gábor. Valahonnan Zalából érkeztek egy wellnes hétvégéről, de úgy gondolták, hogy nem lehet teljes a hétvégi relax, amíg nem dajkálnak meg kicsit. Hát persze, hogy nekem nem volt semmi kifogásom ellene:)

Na persze, nem csak én éreztem magam királyul, nekik is eléggé bejöttem. Legalább is erre következtettem abból, hogy egyfolytában vigyorogtak nekem, mint a tejbetökök.

Aztán jött a nagy varázslat Gábortól. Elkezdte a hasamat szépen, szakértő kézzel ugye masszírozni, amit meg is háláltam neki egy igen intenzív trottyantásokkal tarkított ötperces kis műsorral. Jól szórakoztunk, az biztos.

Aki hasonlóan kellemes élményre vágyik, az keresse Gábort itt.

A Zsófiéktól kapott játszószőnyeg egyre jobban bejön nekem. Ma legalább háromszor töltöttem el rajta legalább negyed órát, ami nálam ugye nagy szám, mert ilyen sok időt leginkább csak anya karjaiban szeretek lenni:)

Persze a szőnyeg nem csak nekem jön be. Ma hozott anyáéknak fincsi ebédet a martoni papa, és hát mit mondjak, neki is fülig ért a szája, mikor meglátott a szőnyegen.

Délután itt volt Adabanya Adadada és Gábor, fényképes beszámoló majd holnap, mert most már elég álmos vagyok.

ui.: 4710 gr

Ma meglátogattak minket anya barátnőjéék, Barankáék, akik elhozták magukkal a kis puttójukat Keve Mátét. Hát mit mondjak, elég szerényen néz ki a hapsi, nem?

Amíg Keve a játszószőnyegemet tesztelte, addig Baranka természetesen dajkálgatott, mert persze nem bírta ki nélkülem ő se...

Keve Máté egybként nyilvánvalóan belém zúgott, ami abból is jól látszik, hogy nem győzte dobálni nekem a puszikat, én meg nem győztem elkapni azokat.

Azért még gondolkodnom kell, hogy mi legyen, de tény, hogy nem nézünk ki rosszul együtt, asszem.

Namost az a helyzet, hogy anyáék egyelőre kibírták, hogy nem kaptam cumit, és úgy tűnik, hogy eléggé eltökéltek abban, hogy nem is nagyon fogok. Haha, csakhogy engem nem könnyű ám áthintázni, lesz nekem saját bejáratú cumim, amit bajosan vesznek el tőlem!

Ez a kép ugyanis nem ma, mégcsak nem is tegnap, vagy tegnapelőtt, hanem azelőtt (30-án) készült, úgyhogy ez csalás.

Tegnap egyébként itt járt Alexa, amiről sajnos fotódokumentáció nem készült, mivel Alexa haja - állítása szerint - alkalmatlan volt bármilyen felvétel elkészítésére. Hja kérem, aki nem képes órákig vasalni a haját, az mire számít ugye. Na szóval szerintem semmi baj nem volt a sérójával, viszont egyfolytában sztoriban volt, de anya állítása szerint ez "normále". Az biztos, hogy az egész délutáni séta alatt ő tologatta a kocsit, úgyhogy én maximálisan meg voltam elégedve. Lexi néni, jöhetsz máskor is!

Ma pedig a soproni mamáék ugrottak be Csopakról hazafelé menet. Jó, hát pont nem nagyon esünk útba, de spapa megbűvölte kicsit a GPS-t, így Martonvásár rákerült a Csopak-Sopron tengelyre.

Ja igen, vasárnap 4500 gr volt a súlyom.

Tegnap újra eljött Zsófa barátnőm, és elhozta magával a szüleit, Henit és Balázst.

Eredetileg arra készültünk, hogy sétálunk majd egy nagyot, így Zsófa elhozta a nagyon menő bringáját. Persze az eső egész délután szakadt, de hát rajtunk ez nem fogott ki, Heni a nappaliban körözött egy párat, miközben Zsófi néha-néha bekapcsolta a zenét is, hogy ne nagyon unatkozzunk.

Mivel Zsófi már nagy, van két mutatványa. Az egyik, hogy meg tudja mutatni, hogy hol van az okos feje, a másik, hogy ha zenét hall, akkor vicces térdrogyadozásba kezd, amit a felnőttek táncnak hívnak. Éppen ezt a másodikat mutatta be, csak apa lemaradt az elejéről. Mindenesetre én jól szórakoztam.

Már tudom végre: Nandu kendőnek hívják azt a cuccot, amit Adadada hozott a múltkor. Anya egyre többször beletesz, és én elég jó érzem magam benne, minden OK!

Egy idő után a kendőben teljesen lemegyek alfába, nem csoda, hogy apa azt mondja, olyan vagyok ilyenkor, mint a kis buddha.

A mai kendőzés után beugrott hozzánk Kata és Balázs. (Ebéd után egyébként elbabakocsiztunk Katáékhoz (idáig ez volt a leghosszabb túránk) és természetesen anyáék jól bőrig áztak:)) Szóval beugrottak a gyerekek, és kaptak egy kis ízelítőt abból, hogy milyen fáin is velem lasztizni. Kata kevésbé, Balász egész derekasan bírta...

Miután a gyerekek elmentek, kajáltam egy nagyot, aztán visssza anya pocakjába. Na jó a kendőbe, de egy újabb pozícióba. Apa azt mondta, hogy ez így nagyon jó lesz hosszú távon, mert anya kezei végre újra felszabadulnak, mivel nem kell tartania engem ismét birtokba veheti a konyhát:)

A ma délutáni séta elején még nem sejthettük anyáékkal, hogy a vége elég vicces lesz. Az volt, hogy bár nem volt verőfényes idő, de egy kellemes sétának indultunk neki. Aztán úgy félúton visszafelé elkezdett csöpörögni, majd kicsit jobban esni, végül pedig már elég tisztességesen szakadt. Még szerencse, hogy a full extrás kocsimon van mindeféle esővédő felszerelés:)

Mint látható, a védőfelszereléseknek köszönhetően megúsztuk a nagy elázást, és izgatottan vártuk a tatabányaiakat: Marika nénit, Jóska bácsit és a csajokat, Orsit és Fannit. Természetesen náluk is nagy sikert arattam, és mivel kevéssel szopizás előtt érkeztek, ezárt csak kis ideig, de mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen jó is az én kis drága popómat ringatni.

A "villámlátogatás" után elég nagyot ettem, aztán miközben anya vasalta az újabb regiment ruhákat, amiket kaptam, apa hasán pihentem a következő kajáig:)

Szóval stresszes napom volt, na.