Már tudom végre: Nandu kendőnek hívják azt a cuccot, amit Adadada hozott a múltkor. Anya egyre többször beletesz, és én elég jó érzem magam benne, minden OK!

Egy idő után a kendőben teljesen lemegyek alfába, nem csoda, hogy apa azt mondja, olyan vagyok ilyenkor, mint a kis buddha.

A mai kendőzés után beugrott hozzánk Kata és Balázs. (Ebéd után egyébként elbabakocsiztunk Katáékhoz (idáig ez volt a leghosszabb túránk) és természetesen anyáék jól bőrig áztak:)) Szóval beugrottak a gyerekek, és kaptak egy kis ízelítőt abból, hogy milyen fáin is velem lasztizni. Kata kevésbé, Balász egész derekasan bírta...

Miután a gyerekek elmentek, kajáltam egy nagyot, aztán visssza anya pocakjába. Na jó a kendőbe, de egy újabb pozícióba. Apa azt mondta, hogy ez így nagyon jó lesz hosszú távon, mert anya kezei végre újra felszabadulnak, mivel nem kell tartania engem ismét birtokba veheti a konyhát:)