lucababa blog

Ahogy ígértem, íme a film a velencei kirándulásról.

Tegnap anya és apa kitalálta, hogy ma:

1. Menjünk el a veszprémi állatkertbe
2. Menjünk el a Camponába nekem hosszú ujjú bádikat vásárolni
3. Menjünk el a parkba piknikezni, esetleg Süsüékkel, ha ráérnek és van kedvük

Gondoltam, hogy ez kicsit sok lesz egy napra, de nem szóltam semmit, nekem csak jó ha sűrű program, legalább nem unatkozom:) Kiderült persze, hogy nem egyszerre akarják mindet csinálni, hanem az időjárás függvényében egyiket vagy másikat. Titokban én az állatkertnek szurkoltam, úgyhogy nagyon örültem, hogy végül szép idő lett, így már délelőtt nekiindultunk az eddigi leghossszabb kirándulásunknak.

Az út sima volt, nagy részét átaludtam, és mire kezdtem volna kicsit unni a bannánt a gyerekülésben, már ott is voltunk. Az állatkert persze fáin hely, tele van mindenféle szőrös jószággal, amiket anyáék lelkesen kezdtek mutogatni úgy, hogy apa vitt a hordozóban.

Na ezt a pozíciót olyan nagyon sokáig nem bírtam, a sünik után átkéredzkedtem anyához a kendőbe, ahol sokkal jobb is volt. Kábé 5 perc után már eléggé álmos is voltam, pedig anya nagyon meg akarta mutatni nekem a csimpánzokat, az új kifutójukban. A dromedárokig jutottunk...

A csimpánzoknál már nagyon keményen szunyókáltam, pedig anya nagyon alaposan felkészített a majmokkal való találkozásra:)

Aztán persze felébredtem, de a majmokat már nem láttam,  de ez nem annyira érdekelt, mivel nagyon megéheztem a friss levegőn. Egy jó kis erdei sétányom szépen meg is tömte anya a pocakom és hipp-hopp felsőt is cseréltünk, mert hogy nézne az ki, ha egész nap egy cuccban nyomnám!

Az öltözködés után újra apa vett fel, ezúttal kipróbáltuk, hogy milyen az, ha előre nézek a genguruban. Persze, hogy imádtam, hiszen így mindent látok, nem úgy, mint amikor háttal vagyok a menetiránynak.

Igazán jó kis nap volt, ráadásul kiderült rólam egy nagyon fontos dolog: olyan vagyok, mint apa: eléggé szeretem a kólát.

ui: Azt majdnem elfelejtettem, hogy az esti mérlegelés szerint 6980 gr vagyok.

A tegnapi kontroll vérvétel és a mai pisi vizsgálat eredménye is negatív, minden rendben van, lehet megnyugodni:)

Mivel tegnap elég jól viseltem az újbóli vérvételt, és apa szabadságon volt, elmentünk a velencei tó partjára, egyrészt, hogy jól megnézzem a vizet, másrészt, hogy anya tudjon hekket enni. Hogy milyen volt a hal, azt nem tudom, de nekem marhára tetszett, hogy mezítlábazhatok a füvön, olyan jó csiklandós volt. Erről lesz videó is, de egyelőre be kell érnetek egy fotóval. Jól néznek ki a kis piszkafa lábaim, mi?:)

Apának egyébként mostanában az a mániája, hogy felemel engem a levegőbe. Nem tudom, talán így próbálja elképzelni, hogy milyen lehet magasnak lenni, mindenesetre nagyon szokta élvezni, én meg általában mosolygok neki, hadd örüljön az öreg. Most picit azért meg voltam illetődve.

Nagyon jól éreztük magunkat, csak szegény anya belelépett valami lyukba a parton és kiment kicsit a bokája, de ez nála úgy fél évente "normále". Szóval hazafelé bicegett, erről is lesz vicces videó, zárásként íme egy kis szendergés az első igazi kirándulás után.

Volt itt egy kis riadalom, de nem kell izgulni, valószínűleg minden rendben van velem. Múlt csütörtök este anya kétszer is eléggé megijedt mert mintha furcsán vettem volna a levegőt. Hívta gyorsan a doktornénit, aki sajnos nem volt itthon, így bementünk a fehárvári ügyeletre, ahol egy arab doktorbácsi megvizsgált, vettek vért és nagy nehezen egy kis pisti is. A leletek negatívak lettek, de másnap elmentünk anyával Kinga nénihez is, aki azt mondta, hogy lehet, hogy refluxom van (nem záródott még teljesen a gyomorszáj), ezért kell egy kontroll vérvétel. Most itt tartunk, szegény anyáék eléggé megijedtek, de már jól vannak, én pedig kiválóan, mint mindig. Csak pörgök-pörgök és kacagok anyával.

Hát csoda, he ezek után elnyom a buzgósá? Ugye nem...

Jelenleg ezek a legfontosabb paramétereim. Azért tudom ilyen pontosan, mert tegnap voltunk Évi védőnéninél, aki jól megmért, és persze örült nekem:) Utána beugrottunk egy szuri erejéig a doki nénihez is, aki meg is vizsgált és mindent rendben talált. Anya megint nagyon bátor volt, és én is csak egy picit sírtam.
Ügyesek vagyunk, na.

Szóval ilyen szép nagyra nőttem az elmúlt négy és fél hónapban.

Egyébként a legfrissebb szokásom, hogy a hátamról minden előzetes figyelmztetés nélkül simán átfordulok a hasamra és a kezemet is ki tudom szabadítani a testem alól. El is vagyok így percekig, aztán viszont marha unalmas lesz a dolog, de a visszafordulást valahogy elfelejtettem, pedig ugye videó is van róla, hogy meg tudtam csinálni. Na mindegy, szóval most egyfolytában a hasamra fordulok. Apa MAJD felveszi ezt is videóra, legalább is ezt mondja anyának, mikor anya nyaggatja, hogy miért nem veszi már fel... Kép minden esetre már van:

Na tessék, itt meg már el is nyomott a nagy buzgóság.

az tesz tönkre mindent, az tuti. Így aztán mi anyával nagyon vigyázunk arra, nehogy különösebben stresszes napunk legyen...

Egyébként pedig, jó lesz, ha úgy általában mindenki jól összekapja magát, mert rajtatok tartom ám a szemem:)

Bocs, hogy eltűntem, de tényleg beszippantott a dolgozó, nagyon sok a munkám mostanában. Így persze ki is vagyok fáradva rendesen.

És sokat kell ennem, hogy legyen energiám.

Ma egyébként volt egy kis időm a sok feladat között, így megengedtem martoni papának, hogy kicsit csikizgesse a talpamat. Hogy még jobb kedve legyen az öregnek, nagyokat mosolyogtam is neki hozzá.

Élvezte nagyon, gondolhatjátok:)

Az élet kemény, az tuti. Ma voltam dolgozni például. Apának kicsit besegítettem, így jobban haladt a feladataival az öreg:)

Na jó persze, hogy a dolgozóban is csak rám tudott figyelni:

Az irodába egyébként csak egy kicsit ugrottunk be, találkoztam megint Rozival és kaptam egy kis kaját is anyától. Azelőtt pedig egy doktor néninél voltunk, aki már egyszer megnézte a csípőmet, meg a kobakomat, és megint mindent rendben talált, úgyhogy többet oda elvileg nem megyünk. Nem sajnálom, az tuti, mert most is éppen készültem elaludni, mikor jól meggyömöszkölte a kis lábaimat.

Ja igen és azt mondta rám, hogy "dundus baba". Aranyos volt egyébként, meg hát azt furcsa is lett volna mondania, hogy pálcikagyerek, mikor a tegnapi mérés 6640 grammot mutatott.

Mondjuk a ma reggel nem indult valami mókásan. Egy óriás krokodillal kellett megküzdenem anyáék ágyában:)

Aztán meg bohócot csináltak belőlem a kedves szüleim.

Az augusztus 20-i házi ünnepségek betetőzéseként pedig tűzijáték helyett hahotáztam egyet anyának. Érdemes végignézni a mozit, mert a második rész az fergeteges, majdnem szétpukkadtunk mind a 3-an.

...indul a nap:

Ha nem is a szó szoros értelmében, de az tuti, hogy menő vagyok.

Vagy inkább kúszó? Nem is tudom:)

Az a tuti, hogy a cicámat nagyon imádom:

Bizony ennyi vagyok ma. És hogy, hogy élem, meg az idő gyors múlását?

Hát így:

Egy évvel ezelőtt, 2008. augusztus 9-én még csak két csík fomájában léteztem, de már akkor is óriási volt az öröm miattam.

Ami azóta persze egyre csak fokozódik. Ez nem is csoda ugye, mára már számolni kell velem a családban: 6320 grammot (2009.08.09-i adat) nyomok ugyanis.
Ja és szeretem Frakkot, neki drukkolok.

Aztán szeretek még péládul anyával olvasni, majd lerágom a körmön a friss hírek miatt:)

Apa hasán se túl rossz nyomulni, bár ezt a mutatványt túl sokáig még nem bírom elviselni, mert apa kockás hasa kicsit kemény:)

Egyébként pedig vigyorgok állandóan, mert hát ugye dont vöri bi hepi!

Na mára elég is ennyi, megyek sétálni apával.
Puszi

Ez a hétvége elég sűrű volt, nagy vendégeskedés volt nálunk is, és mi is mentünk buliba, hiszen a martoni mamának a 60. szülinapját ünnepeltük. Nagyon jól éreztem magam, és persze a mama is nagyon örült, hogy én is ott voltam a bulijában.

Az elején majdnem el is nyomott a buzgóság, az ünnepelt vállán...

Aztán persze felélénkültem, a köszöntésen végig fent voltam, és mama ismét jól megdajkált.

Nagy buli volt nem vitás, bár apáékat haza kellett vinnem viszonylag korán, mert a fürdést nem hagyhatják ki. Jó kis családi banzáj volt!

Szóval boldog szülinapot még egyszer mama!

Soproni mamával, tegnap délelőtt nagyon nagyot dumáltam, mit mondjak  eléggé örült neki.

Az a helyzet, hogy anya újfajta edzést talált ki magunknak. Nekem olyan, mint a vidámpark, neki meg jó láberősítés. Hát nagyon élvezzük, az tuti. Eddig mondjuk pont egyszer csináltuk:)

Apa pedig derékra, meg vállra, meg hátra gyúr velem, amikor esténként a kenguruba rak, és megyünk úgy 50 kört a kertben. Na jó, ezt is pont egyszer csináltuk eddig:)

Istenem, hát szeretem hallani a hangom:

Vasárnaptól keddig nálunk pecóztak anyáék barátai és a keresztgyerekek. Már alig bírták ki, hogy ne lássanak engem újra nyilván, így a balatoni pihenést megtoldották egy kis martonvásári Luca-látogatással. Nagyon jó volt, Szandra olyan sokat dajkált, hogy csak na és elég sokszor utalt arra, hogy milyen jó lenne neki is egy kisbaba. Asszem egyébként azt is fontolgatta, hogy esetleg ellop és elvisznek Sopronba, de Rebeka szerencsére ezt a tervet elárulta, így anyáék jobban figyeltek rám, én meg nyugodtan tudtam aludni a Szandra ölében:)

Persze valódi félnivalóm nemigen lehetett, hiszen itt volt Kuci is, a testőröm és természetesen Topi, az őrkutya is folyamatosan figyelt.

Így aztán biztonságban és őrült streszben teltek a napok, gondolhatjátok:) Mondjuk Rebeka pár repülő rovar miatt jópárszor bemajrézott, de Laci elkergette a csúnya emberevő legyeket és bogarakat, úgyhogy hálistennek nem lett baj.

Nagyon jól éreztük magunkat együtt, és igencsak üresnek és felettéb csöndesnek hatott a lakás miután útnak indult a Varga-klán. Mivel este szép idő volt anyáékkal a kertben csengettük le a napot, miközben ismerkedtem Topival, és anyáék nagy örömére meg is simogattam a kis szőröst. Hoppá!

Azóta is minden okés, a nagy meleg miatt reggelente sétálunk, este pedig a kertben cipelget apa, vagy anya. De hát nem szeretném, ha elvesztenék kiváló kondijukat:)

Egyébként ma megint megmértek, mert anyának volt egy olyan aggodalma, hogy fogytam. Nos, a mérleg 6140 gr-ot mutatott, úgyhogy nemhogy nem fogytam, de egyenesen 11 dekát híztam vasárnap óta.

Szépen építem a testem, na!

Anyáék szerint elég sokat dumáltam már eddig is, főleg szopizás közben nyomtam feszt, pár napja viszont reggel a kiságyamban az állatkáimmal beszélem meg a legfontosabb dolgokat. Tegnap délután pedig még arra is volt erőm, hogy apával feleseljek...

Ez a kép pedig ma délután készült rólam, a tavitündérről:)

Tegnap nagyszerű napunk volt, itt volt nálunk egész nap Keve barátom, az anyukája, Baranka és Lexi néni, aki persze az ígérete ellenére megint nem sütötte be a haját. (Apa teljesen el is volt kenődve.) Engem persze anniyra nem zavart ez, mással voltam elfogalalva: a fő szám nekem, természetesen a kis puttó pasim, Keve Máté volt. Mit mondjak, ő is eléggé érdeklődött, úgyhogy még minden lehet:)

Volt egy időszaka a napnak, amikor határozottan intenzív érdeklődést mutatott a pasi...

Anyáék persze közben nagyon jól szórakoztak:)

Szóval tényleg szuper napunk volt, remélem máskor is jönnek a csajok (is).

Tegnap megint voltunk Éva védőnéninél, és Kinga doktornéninél is. Kaptam egy szurit megint, és a múltkorihoz hasonlóan megint nagyon ügyesen bírtam. És most anya is nagyon bátor volt, én olyan büszke vagyok rá, hogy csak na. Képzeljétek el, hogy most nem is sírt:)

Szóval simán túléltük az eghészségügyi látogatást, itthon pediog a délelőtt nagy részét alvással töltöttem, miközben megkaptam megint a szuper borogatást a szuri helyére.

Egyébként Évi néni most 59 centinek mért, úgyhogy szépen növögetem kifelé a ruháimat:) A nagy melegre való tekintettel elképzelhető, hogy egy-két ruhát anélkül növök ki, hogy valaha is felvettem volna.

Na szóval így vagyunk, ezt a képet még berakom, mert apa szerint olyan cuki, hogy az őrület. Még jó hogy:)

Eléggé csattanós választ adtam anya azon félelmére, hogy a szopisztrájk miatt nem eszem eleget. Tegnap mérésnap volt és hát új rekordot állítottam fel: 6,01 kg vagyok.

Mióta úgy tűnik, hogy a fogaim elkezdtek mocorogni, előszeretettel próbálom bemajszolni az egész öklömet a számba, de ez persze csak korlátozottan szokott sikerülni. Az ujjszopizás még nem az igazán klasszikus módon megy, de azért dolgozok rajta keményen. Sőt, tegnap megpróbáltam egyszerre mind a két kezemet betuszkolni a számba. Vicces volt, még szerencse, hogy apa fel tudta venni.

Huh, de jó régen nem jeletkeztem, de apának olyan pörgös napjai vannak, hogy alig enged oda a géphez, hogy meg tudjam írni a blogot. Na majd most jó sok képek felpakolok...

Szóval még mindig sztrájkolok kicsit szopizás terén, és a meleg is húzós, de amúgy minden szuper. Mostanában leginkább így szeretek aludni napközben:) Hát nem cuki?

A hét elején egyébként megint meglátogatott Lexi néni. A haját ismét nem sütötte be persze, de most legalább sikerült csinálni közös fotót, még ha nem is lett a legjobb rólam...

Apa mostanában jól ringat. Akkor persze, mikor egyébként is nyugodt vagyok, mert az igazat megvallva amikor eltörik a mécses, akkor anya az igazi. Mindegy, az öreg így is odavan értem, ami persze egyáltalán nem csoda.

Ahogy írtam, kicsit még sztrájkolok és nem szopizok minden esetben 1 órát. Anya még izgul, hogy egyek és főleg igyak eleget, de azért nagy baj nem eshet, ha naponta csak egyszer-kétszer szopizok időben is sokat. Elég stramm vagyok, asszem.

Na pá, most már irány az ágyam, késő van!

Nagy idő, nagy idő...

A jeles nap alkalmából ma pörgős reggelt rendeztem anyáéknak.

3 napja kicsit nyűgösebb vagyok néha, mint szoktam, anya aggódik is, hogy mi lehet velem, mert napközben most nem egy órát cicizek alkalmanként általában, hanem van, hogy csak pár percet. Cserébe viszont nagyokat alszom:)

Ma hozott ebédet apáéknak martoni mama és papa és eljött velük mama nővére Teca is. Nagyon érdekesnek találtam Tecát, nagy szemekkel bámultam rá. Bejöttem neki én is persze.

Délután aludtam egy nagyot, aztán, hogy anya megnyugodjon nyomtam egy 50 perces szopizást. Pont a végére toppantak be Katáék, akik a délutáni F1 futam videókazettájáért jöttek, de azért hoztak nekem ajándékot persze, egy fáin, színes kis plüss rákot. Kata jól megdajkált, és még mielőtt kialakult nála egy kis akut izomláz, meg is reptetett.

A ma esti szopi előtt eléggé nekikeseredtem, anyéák nem is nagyon tudták mire vélni, ilyen még nem volt, kellett egy fél óra mire megnyugodtam és nekiláttam a jól megérdemelt elalvás előtti evésnek.
Ja igen, a mai mérlegelés eredménye: 5770 gr.