Az élet kemény, az tuti. Ma voltam dolgozni például. Apának kicsit besegítettem, így jobban haladt a feladataival az öreg:)

Na jó persze, hogy a dolgozóban is csak rám tudott figyelni:

Az irodába egyébként csak egy kicsit ugrottunk be, találkoztam megint Rozival és kaptam egy kis kaját is anyától. Azelőtt pedig egy doktor néninél voltunk, aki már egyszer megnézte a csípőmet, meg a kobakomat, és megint mindent rendben talált, úgyhogy többet oda elvileg nem megyünk. Nem sajnálom, az tuti, mert most is éppen készültem elaludni, mikor jól meggyömöszkölte a kis lábaimat.

Ja igen és azt mondta rám, hogy "dundus baba". Aranyos volt egyébként, meg hát azt furcsa is lett volna mondania, hogy pálcikagyerek, mikor a tegnapi mérés 6640 grammot mutatott.