Tegnap anya és apa kitalálta, hogy ma:

1. Menjünk el a veszprémi állatkertbe
2. Menjünk el a Camponába nekem hosszú ujjú bádikat vásárolni
3. Menjünk el a parkba piknikezni, esetleg Süsüékkel, ha ráérnek és van kedvük

Gondoltam, hogy ez kicsit sok lesz egy napra, de nem szóltam semmit, nekem csak jó ha sűrű program, legalább nem unatkozom:) Kiderült persze, hogy nem egyszerre akarják mindet csinálni, hanem az időjárás függvényében egyiket vagy másikat. Titokban én az állatkertnek szurkoltam, úgyhogy nagyon örültem, hogy végül szép idő lett, így már délelőtt nekiindultunk az eddigi leghossszabb kirándulásunknak.

Az út sima volt, nagy részét átaludtam, és mire kezdtem volna kicsit unni a bannánt a gyerekülésben, már ott is voltunk. Az állatkert persze fáin hely, tele van mindenféle szőrös jószággal, amiket anyáék lelkesen kezdtek mutogatni úgy, hogy apa vitt a hordozóban.

Na ezt a pozíciót olyan nagyon sokáig nem bírtam, a sünik után átkéredzkedtem anyához a kendőbe, ahol sokkal jobb is volt. Kábé 5 perc után már eléggé álmos is voltam, pedig anya nagyon meg akarta mutatni nekem a csimpánzokat, az új kifutójukban. A dromedárokig jutottunk...

A csimpánzoknál már nagyon keményen szunyókáltam, pedig anya nagyon alaposan felkészített a majmokkal való találkozásra:)

Aztán persze felébredtem, de a majmokat már nem láttam,  de ez nem annyira érdekelt, mivel nagyon megéheztem a friss levegőn. Egy jó kis erdei sétányom szépen meg is tömte anya a pocakom és hipp-hopp felsőt is cseréltünk, mert hogy nézne az ki, ha egész nap egy cuccban nyomnám!

Az öltözködés után újra apa vett fel, ezúttal kipróbáltuk, hogy milyen az, ha előre nézek a genguruban. Persze, hogy imádtam, hiszen így mindent látok, nem úgy, mint amikor háttal vagyok a menetiránynak.

Igazán jó kis nap volt, ráadásul kiderült rólam egy nagyon fontos dolog: olyan vagyok, mint apa: eléggé szeretem a kólát.

ui: Azt majdnem elfelejtettem, hogy az esti mérlegelés szerint 6980 gr vagyok.