Mit mondjak elég mozgalmasan telt. 6 körül odapattintottak anyának, hogy leszek szíves kicsit szopizni, vagy mit csinálni. Én tettem a dolgom, aztán mivel anya még kicsit fáradt volt, visszavittek a többi kispajtáshoz. Kicsit untam ott a banánt, de aztán eljött a megváltó, anya persze, és 10 körül magához vett. Ahogy most áll a helyzet úgy tűnik, hogy nem is nagyon ereszt egy ideig...
Az oltásról már volt szó, de a mai nap lényege, hogy megismertem a családom egy másik részét: Voltak itt meglátogatni. Igyekeztem a legjobb arcomat mutatni nekik elsőre, remélem sikerült.
Mivel apa 9 hónapon keresztül minden este nyomatta nekem, hogy jó evő leszek, hát prezentáltam neki egy háromnegyed órás szopizást, ő legalább el tudta közben mesélni Tomi bátyónak, meg Tündinek, hogy mik történtek velünk az előző este. De hogy ne legyen hiányérzetük mutattam nekik pár trükköt is, mikor anyával visszamentünk hozzájuk: azt kifigyeltem, hogy nagyon tetszik mindenkinek, mikor anya ujját elkezdem szopizni sírás helyett. Ezt bedobtam nekik. Hát mit mondjak, nagy sikerem volt.
Aztán jöttek apa szülei, meg Kata és Balázs. Nekik bedobtam a jaj de jó kis lány figurát, természetesen arattam. Aztán persze kiderült, hogy felesleges volt túlságosan megerőltetni magam, némileg ugyanis elfogultak velem szemben úgy láttam, legalább is fényesen csillogott a szemük akkor is, amikor átváltottam sírósba.
Végül Ada jött és Gábor. Ekkorra már annyira ki voltam fáradva, hogy nekik nem igazán mutattam semmi extrát, ami megint bejött, apának azt mondták, hogy egy földre szállt angyal vagyok.
Hát így telt az első napom, izgatottam várom mit hoz a holnap...
Utolsó kommentek