lucababa blog

...mert bizony várunk rád. Szépen kipucoltam a cipőmet.

Sőt Fanniét is.

 És szépen ki is tettem őket az ablakba.

No igen. És nem bíztam semmit a véletlenre:)

Mindet tele kérem.

Kösz.

Ezt nem is kell kommentálni, asszem:)

A mai nap azzal kezdődött, hogy a vadiúj köpenyemben meséltem Annapetigergőt apának, miközben ő próbált magához térni, hajnali 6.30-kor.

Aztán kimentünk az udvarra és tettünk szotyit a kismadarak házába,+ szórtam nekik még a földre is jó sokat, biztos, ami biztos. Anya kihozta Fannit is kicsit később, majd elkezdte csinálni a finom hamit. A kis macifül pedig el is aludt a szép napsütésben, miközben apa tologatta. Időközben befutottak Katáék is, és Bandi elkezdte rágcsálni az egyik lasztimat. Akkor még nem sejtettük...

Nem sejtettük, hogy szépen meg is hamizza az egyik lábát a vízilovas szivacslabdának. A másikat meg majdnem. Ettől a kis közjátéktól eltekintve problémamentesen viselkedett a Kata. Mondjuk nem csoda, hárman is vigyáztunk rá. A Bandi, a Fanni meg én, ugye.

Igen-igen, a kicsik is jól bírták a mókázást.

Bandikának még a popsiját is betakartam, hogy nehogy megfázzon a parkettán. Mert már tud ám mászni. Olyan nagy fiú!

Aztán meg nyúztuk a zebrákat. Még jó, hogy kettő van. Őrült egy vágtát rendeztünk:)

Vágtázás után hamizás, aztán pedig evés következett. Mit mondjak? Nekem sincs rossz étvágyam általában, de Bandesz mindent visz. Sajnos hami után mindenki ment csicsikálni, Katáék pedig haza. Remélem sokat jönnek majd ezek után, hogy ilyen jól elvagyunk. Mint a befőttek:)

Délutánra újabb vendégek érkeztek. Alaszka és Tomi. Itt is alszanak ám, bizony. Közös kép egyelőre nincs, csak rólam egy pánkos, fürdés közben. Pöpec mi?

Ma délután csináltunk egy kis csokis muffint.

Finom a csoki mi?

Ugye Tomi?

A héten volt Anya szülinapja, amit Fannival és apával otthon már megünnepeltünk, 21-én a napján. De mivel Katának is aznap volt a szülinapja, és apa is nemsokára egy évvel öregebb lesz, ma az Orosz mamáéknál közös szülinapi zsúrt tartottunk. Persze Bandi is jött:

Az ajándékozás után papa gyorsan nekiállt sütni a nemrégiben szervált szuper kis kályháján, mert főleg apa, de azért Kata is eléggé éhen akartak halni:)

Jól sikerült a hami persze, de nem ettem valami sokat, mert eléggé rá voltam pörögve a következő programpontra, a pecázásra. Pontosabb a hálózásra, a kert végében a kis folyón.

Jó volt az etetés, mert 5 halat fogtunk. Életem első zsákmánya:) Apa titkon azt reméli sok lesz még, mert járunk majd pecázni. Hát nem tudom...

Aztán jött a tortázás. Fini volt, mondhatom.

És persze mókáztunk is, és megszületett az első kép, amin mindhárom unoka egyszerre rajta van. Na meg a papa és a mama is.

 Szóval jól szórakoztunk!

És akkor egy kis nosztalgia:

Hát nem? De.

Bár az én keresztapám, de azért Fannit is bírja eléggé.

Meg hát ki is van gyúrva borzalmas módon:)

Jó-jó, nyári meleg van, de akkor is ma volt a szüret a papáéknál. És én is ott voltam segíteni. Még jó hogy. Na persze nem korán reggel mentem, hanem úriasan: apa hazajött értem 11 körül, és úgy nyomultunk ki a hegyre. Vele is voltam párban:

Apa vágta, én pedig betettem a fürtöt a vödörbe:

Na és persze én is cipeltem.

Pedig bazi nehéz volt.

Szóval leszedtük a mamáéknak az összes szőlőt, még a szomszédékét is, a papa pedig a nagy kerékkel jól le is darálta. Úgy elfáradtam a nagy a munkában, hogy hazafelé majdnem el is aludtam a Citromban. De szerencsére nem, így épp elcsíptem, ahogy Adri szórakoztatja Fannit, vagyis hát ahogy nagyon jól elszórakoztatják egymást.

Ez pedig már itt egy délutáni Fanni szieszta, csak hogy mindenki lássa milyen kemény is az életünk:)

Fanni már nevetni is tud. Tessék parancsolni:

Így telnek napjaink:)

... a vadiúj kishúgomat, Fannit:

a kakaós csigát:

...amikor Fannival a testvérkocsiba nyomulunk a kis rókájával:

...amikor anyával újabban sokszor palacsintát sütünk:

Felhúzni Fanninak a zenélő békát, mert azt meg ő szereti:)

Végül pedig úgy szeretem, amikor összebújunk az öreggel, meg a tökimakival.

Édi mi?

Nos kérem, jó régen nem jelentkeztem, de azt hiszem, hogy ez érthető, kicsit felpörögtünk itt az elmúlt időszakban. Végre kibújt anya pocakjából Fanni július 17-én, 3300 gr és 55 cm volt akkor. Már sokkal nagyobb egyébként, tegnap volt ugye egy hetes, és szerda óta itthon vannak.

Anyáék picit izgultak, hogy mi lesz itthon velünk, de persze mivel én egy kis angyal vagyok minden a legnagyobb rendben van. (Az ne zavarjon össze senkit, hogyha anyáékkal beszél rólunk, akkor ők inkább a Fannival kapcsolatban emlegetik majd az angyalokat. Nyilván, mivel tökre elfogultak:) Szóval itthon vagyunk, végre 4-en, mert apa se dolgozik még egy ideig és minden nagyon fáin, ahogy Tomi mondaná. Anyáék boldogok, én kaptam egy csomó ajándékot, Fanni pedig tényleg nagyon jó gyerek, sőt túl jó. Lesz még ebből gondom asszem. De mindegy, imádom persze:

Ja igen, apa pedig mindenkinek azt üzemi, hogy éljen a NŐURALOM!

Végérvényesen bebizonyosodott, hogy imádom a fagyit. A jó idő beköszöntével először csak tölcsért kaptam mikor anyáék fagyiztak, aztán később anya a saját fagyijából tett nekem mindig egy keveset a tölcsérem szélére, tegnap előtt pedig megkaptam életem első gombóc fagyiját.

Be is vágtam mindet, ahogy kell.

Jójó tudom, hogy egy kicsit régen jelentkeztem, de kárpótlásul itt egy ropogósan friss videó a ma délutáni fellépésemről:)

Tegnap végre eljöttek Bandikáék, egyrészt, hogy megköszöntsék anyát a névnapján, másrészt, hogy odaadhassam végre neki a most már a keresztelőre is szánt játszószőnyeget.

De ne szaladjunk ennyire előre, először megint megfogtam a kiscsákót.

Jó, hát egyelőre még nem nagyon bírta:)

De a dzsungeles szőnyeg, na az nagyon bejött neki. Szépen elmagyaráztam neki, hogy ott vannak a pillangók, a zebra meg zenél, a zsiráf meg kicsit magas, satöbbi. Szóval legalább fél órát elvolt benne simán, én meg közben az új szopipárnát nyüstöltem.

És gyerekek.

Szóval boldog Anyák Napját kívánunk Bandival.

Tudom, tudom, hogy sok mindennel lógok, ígérem pótolok mindent, kicsit sűrű volt az elmúlt két hét. Szülinap, Húsvét satöbbi. Apropó Húsvét. Nem igazán komáztam a locsolást, pedig anya még azt is kitalálta, hogy ne engem, hanem a kis plüss nyuszimat fújkálják be parfümmel. Szóval apa és papa a két első locsoló eléggé megjárta, de Balázs meg Tomi már csak anyát meg Fannit locsolta, úgyhogy ők megúszták:)

Hát csoda, ha kicsit meg voltam szeppenve, amikor odaértek a verssel, hogy szabad-e locsolni? Nem is értettem mit akarnak, mivel locsolni ugye így kell:

Profi mi?

Tegnap este felé megint meglátogattuk Bandikát, mert elég régen voltunk már nálunk. Hát mit mondjak, cuki a kiskrapek.

És hát én is nagyon édesen tudok ám bánni vele. Simi-simi satöbbi:)

A felszerelésem már megvan ugyanis. A legújabb szerzemény ez a hiper gumicsizma, vagy ahogy apa mondja, gumicselló.

Őrült menő nem?

De, nincs vita.

Ki is próbálhattam volna szinte rögtön, csakhogy anyáék elfelejtették rám adni, pedig tegnap komoly kerti melót nyomtam: ültettem egy barackfát a régi, elszáradt cseresznye helyére. Elég kis lapátom van, de azért boldogultam.

És a gereblye is jól áll a kezemben. Nem?

Ma reggel úgy döntöttünk, hogy ideje kicsit megsétáltatni Böbe babát, mert még soha nem próbálta ki milyen is a parkban nyomulni. Mit mondjak, eléggé élvezte, bár már az elején szét volt csúszva kicsit:)

Nem úgy, mint én, aki nyilvánvalóan végig pörögtem a sétát, ahogy szoktam. Néha azért belassítottam, hogy apja tudjon ilyen képeket csinálni.

Amikor pedig kifáradtam, akkor apa nyakába ültem, és hülye pofákat vágtunk anyának:)

 Ha pedig meguntam Böbe tologatását, akkor anya felmálházta Böbe kocsiját az enyémre, jól nézett ki mondhatom.

Remélem végül meglett az aranyhal is:)

Már jó régóta bírom a kakaós csigát, de elég sokáig csak a szélét kaphattam meg. Aztán persze rákaptam a jóra, és most már a széle nem is nagyon kell:)

Mert már  tudom, hogy a kakaó a lényeg benne...

Isteni, na

Eléggé megváltozott a táncstílusom, de asszem fejlődtem. Nem?

Beálltam a dolgozóba tegnap este szép sorba a gépekkel, hogy apa lássa, hogy is csinálja ezt egy igazi profi. Reggel volt is nagy döbbenet:)